X.

Gergely lázas szivvel sietett a bástyájára, hogy átaludja az éj hátralévő részét.

Mikor a malmok mellett elment, az árnyékból egy _pszt_ szó hallatszott, jobban mondva egy _pst_.

Gergely odanéz. A cigányt látja szalmán, amint féltérdre emelkedve integet.

– No mit akarsz? – kérdezte Gergely idegesen.

A cigány felkel, és susogva beszél:

– Kutya van a kertben!

– No.

– Az este az ókapunál egy kassai katonának a sisakja álladzóját reperáltam. Hegedüs hadnagy úr arról beszélt, hogy mikor ostrom van, duplán kell fizetni. A katonák haragusznak Dobó nagyságos úrra. Azt mondják, hogy a török minden jót igér, ő meg semmit. Választani kell.

Gergely a lélekzetét is visszatartva nézett a cigányra.

– S előtted beszéltek igy?

– Minden katona előtt. Én meg nem mondottam volna, de ha már félni kell, jobban félek a terektöl mint a kassai hadnagy úrtól.

– Jer velem, – mondotta Gergely.

Megkereste Mekcseyt, s a töltéscsinálóknál ráakadt.

– Pista, – mondotta, hallgasd meg Sárközit.

S azzal ott hagyta őket.