XI.

Reggel, mikor Dobó előjött a palotából, Hegedüs már a palota-ajtóban várta.

– Uram! – szólt tisztelgőre emelve a kezét, – jelenteni valóm vagyon.

– Jer velem, – mondotta Dobó. Mondd el a kapunál.

A kapu fölött már ott állt Gergely, s vele Mekcsey, Fügedi. A vesszőpalánk takarta őket a pataknál nyüzsgő töröktől.

Dobó egy pillantást vetett alá.

– Még senki?

– Senki, – felelte Gergely.

S Hegedüsre pillantott.

Hegedüs a sisakjához emelte a kezét. Gergely hasonlóképpen. De hidegen tekintettek egymásra.

Dobó Hegedüshöz fordult.

– Uram, szólt Hegedüs, – meg kell mondanom, hogy a katonák közt egy kis elégedetlenség félét vettem észre.

Dobó szemei kikerekedtek.

– Sajnos, – folytatta Hegedüs, kerülve a Dobó tekintetét, – vannak öreg katonák köztük, akik ismerik az ugynevezett ostrompénzt. Tegnap egésznap azt várták, hogy megkapják, mint máskor, máshol szokás volt. Este már morogtak. Gondoltam: tovább mérgesedik a baj, ha leszidom őket. Hát engedtem őket beszélni. Arra kértek: mondjam meg kapitány úrnak, hogy mi a kivánságuk.

– Hát először is, – felelte Dobó, – nem lett volna szabad elfelejtenie hadnagy úr, hogy a várban semmiféle settegésnek sugdosódásnak helye nincsen. Másodszor, ami az ostrompénzt illeti, aki nem a hazáért harcol itten, hanem az ostrompénzért, hát csak jelentkezzék, – kifizettetem.

Ezzel ellépett a hadnagytól, s áthajolt a palánkon.

– Jön, – szólalt meg Gergely.

A törökök közül elővált a kurd. Most már fel volt fegyverkezve. Két magyar gyermeket vezetett. Mind a kettő lajbis, gatyás mezitlábas parasztgyermek. Hogy a kurd nagyokat lépett, a két gyermek futva ment mellette.

Tőlük valami százlépésnyire látni lehetett a félszemü dervist. Lovon ülve követte a kurdot, de golyótávolságban megállt, és a kengyelbe hágva, fölegyenesedve nézett a vár felé.

– A gyermekek nem az enyémek! – szólt riadozó örömmel Gergely.

S valóban a két gyermek idősebb volt, mint az ő Jancsikája. Az egyik gyermek körülbelül tiz éves, a másik tizenkettő.

A kurd megállt a kapu előtt, és fölkiáltott:

– A bég egy gyermek helyett kettőt küld. Adjátok ki a gyürüt, akkor elküldi a harmadik gyermeket is.

Dobó felszólt a toronyőrnek.

– Hajoljon ki, kend! Intsen a kezével annak a kurdnak, hogy elmehet.