XLIII.

A török csakugyan megszökött.

Varsányi, aki az asszony után egy órára jött be a várba, elmondta, hogy a basák még egy ostromot akartak, de a janicsárok mikor ezt tudatták velök, a basák sátora elé csapkodták le a fegyvereiket, s dühösen kiáltozták:

– Ha mindnyájunkat felakaszttattok is, nem harcolunk tovább! Allah nincs velünk! Allah a magyarokkal van! Isten ellen nem harcolunk!

Achmed pasa ott a sereg szine előtt sirva és a szakállát tépve szidta Ali pasát:

– Alávaló nyomorult, – üvöltötte a szeme közé, – rossz akolnak mondtad Eger várát, juhoknak a bennök levő népet, most vidd a császár elé ezt a gyalázatot magad!

És csak a kérlelő bégek közbevetődésén mult, hogy a két pasa össze nem verekedett a hadsereg szine előtt.

A tisztek között is nagy volt a hiány. Veli béget ágyon vitték el a harctérről, Dervis béget is félig agyonverten találták meg éjjel a falak alatt.

Olyan félelem volt a táborban a magyarok iránt, annyi volt a tüzben és fegyverben sebesült, hogy mikor a pasák kiadták a topcsiknak a visszavonulásra való parancsot, a többi még a reggelt se várta be, hanem éjjel a sátorokat, podgyászokat ott hagyva utnak indult.

Varsányi szavára leirhatatlan öröm szállotta meg a várbelieket. Az emberek táncoltak, a süvegüket a földhöz csapkodták, a török lobogókat kitűzték, az ágyúkat kilőtték.

Márton pap a kezében levő keresztet az égnek tartva, az öröm őrjöngő hangján kezdte énekelni a zsoltárt:

– Te Deum laudamus!

A harangot kiemelték a földből s a gerendát, amelyen függött, két oszlopra téve, megkonditották.

Bim-bam-bim-bam szólt vigan a harang, s ahogy Márton pap a piac közepén a keresztet tartva énekelt, köréje térdelt a nép, maga Dobó is.

Azután Nagy Lukács felkiáltott:

– Menjünk utánok!

Ahány ló volt, arra mind katona ugrott, s utána! kirobogtak Maklár felé a török után.

A gyalogosok meg a sátorokba rohantak. Tömérdek puskaport, golyót és fegyvert hoztak. A sátorokat még hetek mulva is hordották.

Estére valamennyi lovas zsákmánytól roskadozva tért vissza a várba.

A vár népéből háromszáz halott pihent már lenn a közös sirban, s nyolcszáz sebesült feküdt még szanaszét szénán szalmán a vár belsejében.

A főtisztek is mind sebesültek. Dobó, Bornemissza, kezén lábán; Zoltay fekszik; Mekcsey tetőtől talpig a sebek és ütések gyüjteménye, Fügedy három fogával áldozott Mahomednek. Buzogánynyal ütötte ki valamelyik török, de vigan szenvedte, mert megszünt a fogfájása.

És seb nélkül nincs a vár népe között se férfi, se asszony, csak egyetlen egy: a cigány.

Sukánnak az utolsó jelentése igy hangzott:

– Nagyságos főkapitány úr, jelentem, hogy a várba lőtt ágyúgolyókat mind összeszedtük és megolvastuk.

– Mennyi?

– Hát ha azt nem számitjuk, ami még itt-ott a falakban van, öt hiján tizenkétezer.

_Befejezés._

Mikor az ostrom előtt Dobó segitséget kért a szikszói gyüléstől, azt felelték neki, illetőleg Mekcseynek, aki Dobót képviselte:

– Ha elegen nem voltatok, minek maradtatok a tisztségben! Ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is!

A két kapitánynak az volt erre a felelete, hogy az ostrom után mind a kettő lemondott.

Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. A királyt mindenfelől üdvözlő levelek dicsérték. A töröktől elfoglalt zászlóknak csodájára jártak a bécsiek. (Az Ali pasa bársonylobogója bizonyára ma is ott van a Habsburgok egyéb győzelmi jelvényei között.)

A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra birja. De ezek hajthatatlanok maradtak.

– Kötelességünket megtettük, – mondotta Dobó. – Bár _mindenki_ úgy megtette volna! Adja át ő felségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.

A király azután Bornemissza Gergelyt nevezte ki Dobó helyére Egervár főkapitányának.

Vége a regénynek.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Egy köböl bor 16 pint vagyis félakó.]

[Footnote 2: Ma rác templom.]

[Footnote 3: Szederkényi s más történetirók is Királyszéknek a mai pástot tartják, ahol a dézsmaház van. Ez a tévedés Tinódytól indult ki, mert ő irja:

_Csuda szép helyön Eger vára vagyon_ _Az völgyre fekszik egy hegy oromzaton._ _Északra ellenben Királyszéki vagyon_

Csakhogy amint a további sorokból kitünik, Tinódy nem tudta magát jól tájékozni. Azt mondja ugyanis:

_Délről fekszik város, egy völgybe vagyon_

A város akkor sem volt délről, hanem nyugotról. Délről Almagyar falu volt. Az összes térképek ezt mutatják. A város kerités fala hozzá volt épitve a várhoz. A pástról (akárki meggyőződhetik egy pillantással) nem lehetett a templom épitését nézni. A király a mai sánci iskola tájékán ülhetett. Eszerint ha Tinódy délre mondta a várost, ez a domb az ő déli irányának az északja: ez a domb a _Királyszéke_.]

[Footnote 4: Semmi se bizonyitja azt, hogy valamely nóta abból a korból való, amelyben először lekottázták.]

[Footnote 5: Vadaskert volt a mai Érsekkert.]

[Footnote 6: Ma kicsike falu van a jobbágy házak helyén, s ez a falu arról nevezetes, hogy egész télen át nem látja a napot.]

[Footnote 7: Budai Ferenc azt mondja, hogy Tinódi és más történetirók hibásan irják Jakabnak.]

[Footnote 8: Istvánffy és az ő nyomán a történetirók hibásan irják, hogy Tarjáni Kristóf fejéről lőtték le az aranyos sisakot. Tinódi a két apródot világosan megkülönbözteti, s megirja, hogy Kristóf apród a Bolyky-bástyához futtában esett el]