XXIII.

A következő éjjelen megtudták, hogy mit csináltak aznap a janicsárok?

Hát biz ők olyanforma alkotmányokat csináltak, mint amilyenek alatt a papok viszik a szentséget a körmenetekben. Csakhogy a mennyezet teteje erős deszka, a négy rudja meg négy kópja.

Ilyen mozgó tetők alatt hordták ezentul éjjelenként a földet meg a rőzsét.

A vár népe elnevezte ezt az alkotmányt _tárgy_-nak.

A főtisztek délután kialudták magukat. Többnyire délután aludtak, mert az ostromtól csak reggel lehetett tartani, s délelőtt a török aznapi terve már kitudódott. Éjjel megint talpon voltak, s ilyenkor a legénység fele tért nyugodni. Dobó úgy egyezett meg Mekcseyvel, hogy nem tartanak rendes időt az alvásra, hanem amint az egyik kipihente magát, a másik azonnal pihenni tér.

Bizony nem aludt az egyik se, csak itt-ott egy órát, néha délután kettőt is.

Hej ette a méreg a puskásokat, hogy a törököt a tárgyak sokasága takarta. Ami ép tetődeszkázat volt a városi házakon, azt a török mind összeszedte. Látta, hogy másképpen nem boldogul, csak ha maga is falat emel.

A Sándor bástyán már olyan magas volt a töltés, hogy a romlásig ért.

A tárgyak fedték a törököt, a rőzsék fedték a feltoló fejét. A romlás körül állandóan husz puskás, meg egy-egy töltött mozsár. A falon is erre vigyázó fegyverek.

Gergely maga is itt őrködött most legjobban.

Egyszercsak valami husz török törekedik elő. Mindegyik fején venyige csomó.

Gergely leszólt a falról.

– Gasparics!

– Tessék, – hangzott egy erős férfihang.

– Nem viszket a markotok?

– Dehogynem az áldóját! Hadd üssünk ki rájok hadnagy úr!

– Éppen azt gondoltam én is. Hát lehet. Csak arra vigyázzatok, hogy amint szúrtatok, azonnal ugorjatok vissza.

– Értem hadnagy úr.

A romláson dolgoztak a kőmivesek, de még egy ember-szélességnyi rés volt az alján is.

Gergely szavára kiugrik Gasparics, mellbeszúr egy jatagánokkal körülfegyveres törököt, azzal visszaugrik.

A török összeesik. A többi hord tovább.

Most már három ember ugrik ki a résen. Lándzsával leteritenek ugyanannyi törököt, megint ugranak vissza.

A török káromkodik, de alulról tolong fel a többi.

A résen most már tiz ember surran ki. Ki karddal, ki lándzsával. Ölik, vágják a rőzsehordókat. Aztán visszafordulnak és beugrálnak a résen egymásután.

A török elhányja a rőzsét, harmincan is neki a három hátul maradtnak.

Gergely lövet a falról. A török egyik a másikra bukfencezik, hanem egy Kálmán nevü tizedes nagy lándsaszúrást hoz vissza a mellében.

– Lőjjetek tik is! – kiált le Gergely.

A többi törökre már az alsó nyilásból villámlik a halál.

Ennél a villanásnál látszott, hogy körülbelől negyven török feküdt véresen a rés előtt. A többi új csoportba pattanva lándsával és karddal rohan a résnek.

– Lőjj! – kiáltja Gergely a falon levőknek.

Ekkor érkezett oda Dobó.

A rés előtt ott fekszik hanyatt a vérében Kálmán. A résen beszúr egy janicsár, s hogy senkit sem talál, egy kurjantással beugrik.

Dobó épp a rés mellett áll. Ugy üti orrba meztelen ököllel, hogy a vér szétpreckel belőle. Ugyanabban a pillanatban Gasparics lándsát vet beléje.

A többi török nem meri követni. Hátat forditanak, és széjjel-ugrálnak a rőzsehányásban.

– Dobjátok ki a kutyát! – mondja Dobó a kőmiveseknek.

S fölmegy a falra.

– Az aknázást abbahagyta a török, – mondja Gergelynek.

– Gondoltam, – felelte Gergely.

– Van valami mondani-valód?

– Tessék megnézni a bögréinket.

A bástyaoldalban függő olajlámpásnál öt legény dolgozott, s köztük a cigány is.

Egynehány száz cserép-bögre volt ott. Azt töltögették.

Az egyik puskaport tett bele egy marokkal. A másik rongyot és követ gyömöszölt rá. A harmadik ismét egy marok puskaport tett a bögrébe. A negyedik egy halom ujjnyira vagdalt rozsdás puskacső-darabok mellett ült, s azokat töltötte puskaporral. Kétfelől fával verte be. Az ötödik dróttal szoritotta a két dugót a csőhöz. A cigány besározta.

– Már háromszáz bögrénk van készen, jelentette Gergely.

– Tegyetek közéje ként is, – mondotta Dobó. – Jó nagy darabokat.

– Az bizony jó lesz, – felelte Gergely.

Balázs apród rohant a kénért.

Dobó egy darabig elégedett arccal nézte ezt a mesterkedést, aztán körülpillantott:

– Itt van Gasparics?

– Itt vagyok, – felelte a legény alulról.

– Gyere fel.

A legény fölugrott, és összecsapta Dobó előtt a bokáját.

– Te voltál az első, aki a résen kiugrottál?

– Én, kapitány úr.

– Mától fogva tizedes vagy!