Chapter 66 of 80 · 326 words · ~2 min read

XXIX.

Gergely a délelőtti órában az emberei között aludt, mikor egyszercsak jelentik Zoltaynak, hogy az istálló sarkában a viz remeg, a borsó pedig rezeg.

Hát lám a gonosz török nemcsak hordja a földet, hanem ássa is!

Zoltay nem engedte Gergelyt felkölteni. Mekcseyért küldött.

Mekcsey öt perc mulva ott volt.

Ide-oda vitette a tálat meg a dobot, mig végre a kocsiszinben megtalálta azt a pontot, ahol ásni kell.

Tiz legény nekiállott az ásásnak. Időnkint szüneteltek, s letevegették a tálat.

Déltájban fölébredt Gergely is, s legott az ásáshoz futott.

A legények már három öl mélységben dolgoztak. A lagumdsik tompa dobbanásai jelezték, hogy közel vannak.

– Hohó kapitány ur, – mondotta Mekcseynek, – ez az én bástyám! Itt te nem parancsolsz.

– Hát mit akarsz? – felelte Mekcsey kedvetlenül.

– Az ásást abbahagyni.

– Hogy felvessék a falat!

– Hogy elvegyem a kedvüket a további ásásoktól!

– Tedd, amit akarsz, – felelte Mekcsey vállatvonva.

S ott hagyta.

Gergely egy nagy mordály puskát hozatott. Maga illesztette belé a kovát, maga porozta fel. Tiz puskást szólitott maga mellé. A lámpásokat elfujatta.

Koromsötétben maradtak.

A duhogás egyre erősebb. Már a vezető tiszt szavát is lehet hallani.

Gergely a tenyerét a falhoz tartva érzi: hol reng a föld legjobban.

– Pszt, – mondja halkan a legényeknek. Mindjárt beütnek!

Ebben a pillanatban beüt az egyik csákány, s a föld peregve omlik le a Gergely lábához.

Emberderéknyi lyuk támad.

[Illustration: (Kovás-puska az ostrom idejéből.)]

A lagumdsi megáll és benéz.

Itt sötét van. Nem lát semmit. Amint megfordult, látni lehet a lámpásaikat, s a lámpások közt egy fehérturbános, aranypaszomántos nagyhasu agát.

A lagumdsi kiált, hogy lyukat ért.

Az aga arra fordul.

A Gergely mordálya ellobban, eldördül. Az aga a hasához kapva rogyik össze.

– Tüzelj! – kiáltja Gergely.

A tiz legény a lyukba teszi a puskát; dirr-durr lövik az egymás hátán menekülő lagumdsikat.

A legények harminc csákánynyal és az aga holttestével térnek vissza. Csak egy marad ottan felvont fegyverrel meg egy lámpással, amely az út torkát bevilágitja.