XXII.

Midőn azon elmélkedtem, honnan van az, hogy annyiszor hitelt ad az emberiség az álprófétáknak, a kik bajaink orvoslását hirdetik, ha éltünket az ő kezeikbe teszszük le, arra a megállapodásra jutottam, hogy ennek más oka nem lehet, mint hogy valóban kell lenni oly módnak, melylyel gyarlóságaink orvosolhatók; mert hiszen máskülönben nem volna oly sok álhit és ezek után nem futna annyira az emberiség, ha nem volna képzelhető a valódi, tökéletes hit létezése. Ha ilyen nem volna, ha gyarlóságaink orvosolhatlanok lennének, nem képzelnék az emberek, hogy azt valamikor elérhetik. Ellenben ha valaki azt állítaná, hogy a halál eljövetelét meg tudja akadályozni, senki sem hinné el ezt neki, mivel ezt még eddig senki sem merte kimondani. De ha nagy tekintélyű ember állítja, hogy felfedezte az összes bajainkat orvosló gyógyszert, a nép, a mely különbséget nem tud tenni, azt hiszi, hogy mivel már ismer több sikeres gyógyszert, most ismét ilyent fog kapni. Valaminthogy a holdnak a földre gyakorolt befolyásáról is sok téves nézetet elhiszünk, mivel egynémely befolyását, mint pl. a tenger apadását és áradását ismerjük.

Ezekből kifolyólag aztán világos előttem az, hogy oly sok csoda, boszorkányság, tévhit stb. van, létezik sok tévhit, mert igazi hit is létezik és van sok hamis vallás, mert van egy igazán helyes is. Ha ily igazi nem léteznék, oly sok ember nem képzelhette volna el azt a saját felfogása szerint s még több ember nem hitt volna azoknak. De mivel sok nagy dolog történt a világon, a melyekben sokan hittek: kész hinni az emberiség akkor is, ha csalódásban él. És abból, hogy vannak látszólagos, hazug csodák, nem az következik, hogy igazi csodák nincsenek, de ellenkezőleg épen az, hogy ilyenek vannak; és abból, hogy hamis vallások vannak, épen az következik, hogy kell lenni igazi, helyes vallásnak is. Mert az emberi szellem, ha némely dolgok igazsága előtt kénytelen meghajolni, ösztönszerű hajlamot érez az iránt, hogy más hasonló dolog igazságát is elismerje.