II.

Ha minden éjjel ugyanarról álmodnánk, akkor álmaink tárgya talán épen oly képzeteket keltene bennünk, mint azon tárgyak, melyeket naponként látunk. És ha valamely művész minden éjjel tizenkét órán át azt álmodná, hogy ő király, azt hiszem, épen oly örömöt érezne, mint az a király, a ki éjente tizenkét órán át mindenkor azt álmodná, hogy ő művész. Ha minden éjjel azt álmodnók, hogy ellenségeink üldöznek bennünket, s kínzó rémalakok nyugtalanítanának, csaknem annyit szenvednénk, mintha mindez a valóságban így volna; és épen úgy félnénk az alvástól, mint a hogy félünk a felébredéstől, ha a való élet ránk nézve szenvedéssel telt. Az álom csaknem oly hatást tenne ránk, mint a valóság; csaknem annyi szenvedést okozna nekünk. De mivel az álmok különfélék s nagyon változatosak, az, a mit álmainkban látunk, nem tehet ránk egészen oly hatást, mint az, a mit valóban átélünk; mert ez utóbbiban megvan a folytonosság, egyik nap a másik folytatása s ha van itt is változás, ez még sem lehet oly nagyon gyors és gyakori. Sokszor mondjuk azt: Úgy látszik nekem, hogy álmodom; mivel az élet nem egyéb, mint oly álom, melyben némi állandóság és folytonosság van.