IV.

A bölcsészek azt hiszik, hogy mindent megtettek már, ha összes erkölcsi tanaikat egyszerüen csak csoportokba osztják. De hol van az megállapítva, hogy hány csoportot kell felvenni? Mért osztják az erényt négy, vagy tiz alfajra? Azt mondhatnák talán, hogy ily felosztások mellett egy szóval sok van kifejezve. Igen, de a szónak, a kifejezésnek magyarázat nélkül semmi haszna sincs, és mihelyt az egyes csoportokat magyarázni akarják, úgy is elő kell sorolni az egyes fajokat, a melyek ekkor kibujnak az egy szóból, a bilincsből, melybe szorítva voltak. A mig be voltak szorítva, el voltak rejtve és az egyetlen szó, a csoport elnevezése, semmit sem jelentett; mikor pedig már előtüntek, ismét az eredeti, természetes rendetlenségben vannak.

A természet mindeniket külön tulajdonsággal ruházta fel és ha egyiket a másikba be is zárja valaki, azért mindenik külön, a másiktól függetlenül létezik. A felosztásoknak és a csoportok elnevezésének tehát nincs más haszna, mint hogy az emlékező tehetségnek segítségére jönnek és hogy a csoportok közös elnevezése arra késztet, hogy kikutassuk, mi van ez egy csoportban elrejtve.