LVII.

Az ember, ha rendeltetését tekintjük, más teremtményekhez képest hasonlíthatatlanul nagy; ha csupán az emberek csoportját nézzük, az ember kicsinyesnek és gyarlónak tünik fel. E két szempont szerint kétfélekép ítélhetjük meg az embert; és a bölcsészek vitatkozásai is mind együttvéve e két szempontra vihetők vissza. Egyikök tagadja a másik állítását; az egyik azt mondja: az ember már természeténél fogva _sem tölheti be_ hivatását, mivel minden tette ellentmond ennek; – a másik így szól: az ember _gonosz tettei által_ távolodik el rendeltetésétől.

Emberi érzésünk tesz bennünket szerencsétlenné.

Érzés nélkül nem lehet boldogtalanság. A romba dőlt ház nem szerencsétlen. Csak az ember lehet boldogtalan.