XXV.

Ha valaki az ablak elé áll, hogy az _arra menőket_ meglássa, vajon elmondhatja-e, hogy, ha én véletlenül elhaladok az ablaka alatt, azért állt oda, hogy _engem_ meglásson? Nem, mert rám nem is gondolt. És a ki valakit szépsége miatt szeret, elmondhatja-e, hogy szereti őt? Nem, mert a himlő, mely megöli ennek a szépségét, azt fogja eredményezni, hogy a szeretet is megszünik. És ha engem itélő képességem, vagy emlékezetem miatt szeretnek, vajon szeretnek-e akkor? Nem, mivel mindezen tulajdonságokat elveszthetem, a nélkül, hogy önmagamat, _én_-emet elveszteném. Mi hát ez az «_én_», ha sem testemben, sem lelkemben nincs? És hogyan lehetne a testet, vagy a lelket másként szeretni, mint csupán egyes tulajdonságai miatt, a melyek pedig nem képezik az «_én_»-t, mivel mulandók! Lehetséges volna-e valakinek a lelkét elméletileg egyes tulajdonságai nélkül szeretni? Azt hiszem, nem; ez képtelenség lenne.

Nem az egyént szeretjük tehát, hanem tulajdonságait.