LXII.

Nem jó az emberek fejébe verni, hogy mily hasonlók az állatokhoz; s nem jó csupán csak nagyságára sem rá mutatni. Mind a kettőt együtt érezze az ember. Nem kell azt hinnünk, hogy hasonlók vagyunk az állatokhoz, sem azt, hogy angyalok vagyunk; hanem tudnunk kell, hogy állatok is és angyalok is lehetünk. E tudat felemel és korlátoz egyaránt.