VI.

A természet mindenre reá nyomta végtelenségének bélyegét. Igy minden tudomány kimeríthetlen; mindenütt az alaptételek, kifejtendő igazságok végtelensége nyilik meg szemeinknek. Mert hiszen minden tétel egy másikon alapszik s nem juthatunk el olyanhoz, a mely ismét egy másikra ne támaszkodnék.

Igy a mennyiségtan számtalan szabályt állít fel és hasonlóképen a többi tudományok is.

És mivel a végtelenség a kicsinységben kevésbbé látható és sokszor hajlandók vagyunk azt hinni, hogy valamely parányiságnál kisebb már alig képzelhető: a bölcsészek azt hiszik, hogy eljuthattak a végső ponthoz; és pedig tévednek. E tévedésök hozta létre az ily szokott czímeket: «a tudomány alapelvei» –, «a bölcsészet rendszere» és egyéb valóban fenhéjázó kifejezéseket.

Ne keressünk semmi biztosat és állandót. Eszünket mindenkor megcsalja a jelenségek állhatatlansága; semmi sem képes a végest lekötni a nagyság és kicsinység két végtelenje közt.

Ez a középút, a mely végzetünk gyanánt van adva, mindenkor távol marad a két végtelenségtől; és azért mit használ az, ha valaki valamivel előbbre is jut; a távolság azért mindig végtelen marad!

Végtelenségek terülvén el szemeink előtt, minden végtelen egyenlő. S ha csak összehasonlítjuk magunkat e végtelenségekkel, kinos érzés fog el.