II.

Tudomásunk van a véges dolgok lételéről és természetéről, mivel mi is, miként azok, véges lények vagyunk és miként azoknak, kiterjedésünk határok közé van szorítva.

Tudomásunk van a végtelen létezéséről, de nem ismerjük természetét; mert bár kiterjedése van, de ez nincs határok közé szorítva.

De eszünkkel meg nem foghatjuk Istennek se létezését, se természetét; mivel ő sem kiterjedéssel nem bir, sem korlátok közé nincs szorítva.

Csupán a hit ismertet meg Isten létezésével s az isteni alkotás dicsősége ismertet meg az Istenség természetével.

Természetes eszünk azt mondja nekünk: Ha van Isten, az eszünkkel teljesen megfoghatatlan s nem állván egyes részekből, sem határolva nem lévén, nekünk mint véges lényeknek, körünkön kivül esik; és e szerint eszünkkel fel nem érhetjük Isten létezését és lényét.[9] S ha ez így van, vajon ki merné megkisérleni e kérdés megoldását? Bizonyára mi nem, a kiknek az képességünk körén kivül esik.