XXXVII.

Az általános műveltségű embereket sem csillagászoknak, sem költőknek nem nevezik; pedig ők csillagászok is, költők is s minden tárgyhoz hozzá tudnak szólni. De nem veszik ezt mások észre. A mikor ők belépnek valamely társaságba, beszélnek arról, a miről épen szó van. Nem látszik meg rajtok, hogy többet tudnak mint mások; csak ha kell, akkor szólnak közbe, s ilyenkor aztán kitünik szellemök. Senki sem mondja róluk, hogy okosan _beszélnek_, a mig a _beszédről_ nincs szó; de mihelyt erről van szó, mindenki elismeri azt.

Ne mondjuk senkiről előre, hogy kitünő csillagász vagy természettudós; de ismerjük el szellemét, ha okosan beszél. Ha meglátunk valakit, ne róla jusson az eszünkbe valamely jó műve, de ha művét olvassuk, ismerjük el ennek szépségeit.