IX.

A hivatalnoki kar jól ismerte ezt a gyöngeséget. A hivatali egyenruha, a nagy paloták, a hol itéletet mondanak, a liliom és egyéb jelvények: mind szükségesek a hivatal fényének emelésére. Az orvosok sokszor már csupán hosszú öltönyeikkel és öszvéreikkel, a tudorok négyszögletű tudori kalapjaikkal és bő ruhájokkal is hatást tesznek.

Csak a ki az erővel is tehet hatást, az mellőzi az öltözékek fényét. Így a mi királyaink soha sem keresték a külső fényt. Nem öltöztek különös ruhákba; de kisértették magokat testőreikkel, a kik a többi fegyveres erővel remegésbe hozták a legbátrabb népet is. Nemcsak a ruhájok királyi, hanem az erejök is. Ki mondaná, hogy a többi emberekhez hasonló a szultán, a kit büszke szerályában negyvenezer janicsár környez.

Ha ott volna az ő részükön a kétségtelen igazság, ha az orvosok valóban tudnának gyógyítani, nem volna szükségök hosszú öltönyeikre s arczuk komoly, ünnepélyes kifejezésére: tudományuk hatalma már magában véve is megszerezné tekintélyöket. De tudományuk csak képzelt, látszólagos lévén, szükségök van a formaságokra, hogy a képzeletre hatva szerezzenek magoknak tekintélyt.

És vajon, ha a négyszögletű tudori kalappal látunk egy ügyvédet, nem vagyunk-e azonnal jó véleményben tudománya felől?

A svájcziak sértve érzik magokat, ha nemes embereknek mondják őket, és azt hiszik, hogy csak a polgári rend az, a mely magas törekvésekre való képességgel bir.