XCVIII.

Mily nagygyá teszi képzeletünk a jelent, megnépesítve ezt szakadatlan elmélkedésekkel, és mily kicsinynyé teszi az örökkévalóságot, a melyhez, minthogy ezt megérteni nem tudja, nem fűzhet emberi okoskodásokat! És mivel az, a miről többet gondolkozunk, mindig nagyobbnak tünik fel előttünk: hajlandók vagyunk az örökkévalóságot semminek, és a jelent, a semmit örökkévalóságnak venni. S mindennek gyökere oly mélyen van bensőnkben, hogy eszünk nem akadályozhatja meg tévedésünket.