Chapter 147 of 183 · 90 words · ~1 min read

L.

Az idő meggyógyítja a lélek sebeit, eloszlatja a fájdalmat; mivel minduntalan változik az ember és már soha sem az többé, a ki volt. Sem a sértő, sem a megsértett nem ugyanazok már. Lám ha valamely népet, mely ellen vétettünk, több év után látunk újra, ott már egészen új nemzedék él, új vágyakkal, új reményekkel, a mely már nem bir tudomással a múltról. Francziák ők még, kiket ott találunk, de nem ugyanazok többé.

Állhatatlanságunk onnan ered, hogy érezzük a jelen gyönyöreinek hiábavalóságát és a még ismeretlen örömök hiu voltáról nincs tudomásunk.