IX.

A kik bizonyos szabályok szerint itélnek meg mindent, másokhoz képest olyanok, mint a kiknek van órájok, míg másoknak nincs. Az egyik ez utóbbiak közül így szól: már két órája vagyunk itt. A másik pedig: még csak háromnegyed óra óta. Én pedig megnézem órámat; s ezt mondom az előbbinek: te unatkozol; s az utóbbinak: neked nagyon gyorsan telik az idő; mert másfél órája vagyunk itt. S mosolygok magamban, ha ők azt hiszik, hogy én is csak a szerint mondtam véleményt, a mily gyorsan mulik az időm. Nem tudják, hogy nekem van órám, a mely szerint itélek.

Minél magasabb fokán vagyunk az értelmiségnek, annál inkább tapasztaljuk, hogy mily sok eredetiség, önállóság van az egyes emberekben. A közönséges emberek nem találnak különbséget embertársaik közt.