XVI.

Nagy Sándor erényeinek példája nem javított meg oly sok embert, mint a mily sok embert tettek mértéktelenné kicsapongásai. Azt hiszik az emberek, hogy nem közönséges a vétkök, ha valamely nagy ember vétkébe esnek. A nagy emberekkel ott érintkezik a nép, a hol hozzájok legközelebb áll; és bármily magasan legyenek is azok, mindenkor van oly pont, melyen a nagy tömeggel érintkezniök kell. Nem függnek a levegőben s nincsenek elkülönítve társadalmunktól; ha nagyobbak nálunk, annak oka az, hogy a fejök magasabb, de lábaik ép oly alacsonyan vannak, mint a mieink. Mindnyájan ugyanazon a talajon állunk, ugyanazon föld van talpaink alatt; s ezért ők is oly alacsonyan állnak, mint a gyermekek, vagy az állatok.