XX.

A törvényhozók legbölcsebbje azt mondta, hogy az emberek jóvolta megkivánja, hogy őket olykor elámítsuk és hitegessük; s egy másik ügyes államférfi azt mondja: cum veritatem qua liberetur ignoret, expedit quod fallatur.[18] Ha a nép nem érzi a jogbitorlás súlyát, eme kezdetben törvénytelen állapot később elfogadottá válik; örökké tartó, természetes állapot gyanánt tünik fel előtte, melynek kezdete a homályba vész. Ezt a kezdetet kell annak eltakarnia, a ki azt akarja, hogy a jogbitorlás állandó legyen.

Soha sem cselekedjük a rosszat oly szivesen és oly odaadással, mint ha azt tévesen lelkiismeretbeli kötelességünknek véljük.

A JÖVŐ ÉLET ESZMÉJÉVEL VALÓ FOGLALKOZÁS SZÜKSÉGÉRŐL.[19]