XI.

Miért nem hat sértőleg ránk a sánta emberek látása és miért bánt az, ha eszelőst látunk? Mert a sánta elismeri azt, hogy mi járunk egyenesen, míg az eszelős azt mondja rólunk, hogy a mi eszünk sántikál; ha ezt nem mondaná, bosszúság nélkül, csupán szánakozva néznők őt.

Epiktetes felteszi azt a kérdést, hogy miért nem vesszük rossz néven, ha azt mondják rólunk, hogy fáj a fejünk, és miért veszszük rossz néven, ha azt mondják, hogy helytelenül gondolkodunk, vagy hogy rossz az izlésünk? Mert a felől bizonyosak vagyunk, hogy fáj-e a fejünk, vagy hogy sántítunk-e, ezt érezzük; de hogy gondolkodásunk helyes-e, azt nem tudjuk. És mivel csak a felől vagyunk bizonyosak, a mit egészen jól láttunk, ha más valaki is egészen jól látja ugyanazt, de épen ellentétes színben: ez zavarba ejt minket s kétkedővé tesz, vajon jól látunk-e, jól választottunk-e, jól okoskodunk-e? – És ha aztán sokan látnak velünk ellenkező színben, akkor nem merünk a mi látásunkban bizni. Ily ellentétes nézetek nem fordulhatnak elő a sántítást illetőleg.

Igyekezzetek feltünni és másnak terhére lenni: így majd tekintélyt szereztek magatoknak. A ki senkinek sem alkalmatlankodik, hanem csak nyugodtan ül otthonában, azt semmibe sem veszik.