XXIII.

A természet minden körülmények közt mindenkor boldogtalanokká tevén minket, vágyaink képzeletben egy jobb állapotot alkotnak meg, az által, hogy azon állapothoz, a melyben vagyunk, hozzá kötik azon állapotnak örömeit, a melyben nem vagyunk. És, ha elérnők ez örömöket, azért még nem lennénk boldogok, mivel ismét egy ujabb állapotnak megfelelő egyéb vágyaink támadnának.