III.

Gyakran megesik, hogy bizonyos dolgok bebizonyítására oly példákat hoz fel valaki, melyeknek igazolására szintoly joggal lehetne a bebizonyítani szándékolt dolgokat is felhozni. És ez gyakran megteszi a kivánt hatást; mivel a hallgatók – azt hivén, hogy épen a bebizonyítani kivánt dolog az, a mely nehézséget okoz s a melyet nehéz bebizonyítani, – a felhozott példát világosabbnak s igazabbnak fogják látni. Így ha valaki valamely általános dolgot akar kimutatni, egyes különleges esetet hoz fel például;, s viszont ha valamely különös esetet akar bebizonyítani, általános szabályt hoz fel. S a hallgatók az előadó által bizonyítani kivánt dolgot mindig homályosnak, s a bizonyítékul felhozott példát mindenkor világosnak fogják találni; mert ha valaki valamit be akar bizonyítani a hallgatóság azt már előzetesen is azzal a képzelődéssel és előitélettel fogadja, hogy az, épen azért, mert be akarják bizonyítani, homályos; míg a bizonyítékul használt példa világos. Így aztán szivesen hallgatják a bizonyítást.