VII.

Ha valaki valamely szenvedélyt vagy érzelmet fest, az előadottak igazságát sokszor önmagunkon tapasztaljuk, s feltaláljuk azt magunkban, a mi tudtunkon kivül már ott volt. Akkor aztán önkénytelen vonzódást érezünk az iránt, a ki ezzel megismertetett; mert nem saját magára, hanem reánk mutatott, rajtunk mutatta ki szavai igazságát s ez őt szeretetre méltóvá teszi; ha ugyan már, érezve a köztünk levő szellemi közösséget, különben is nem éreztük volna, hogy szívünk vonzódik hozzá.