II.

A jövendölések, a csodák és vallásunk egyéb bizonyítékai nem olyanok, hogy elmondhatnók rólok, miszerint mennyiségtanilag meggyőző erővel birnak. De csak azt engedjétek meg nekem, hogy elmondhassam, miszerint nem vétünk az észszerűség ellen, ha e bizonyítékoknak hitelt adunk. Van bennök világosság és homály egyaránt, hogy némelyeket megvilágítson s másokat homályba burkoljon. De a világosságuk olyan, hogy túlszárnyalja a homályt, vagy legalább is egyenlő azzal. És ennélfogva az ész nem mondhatja azt, hogy ne kövessük a vallást; erre más nem birhat rá bennünket, csak a rideg anyagiság és a gonoszlelkűség. Arra nézve tehát elég világossággal birunk, hogy a nem hivőket nyugodt lelkiismerettel elitéljük; de arra nézve nem, hogy őket a vallás részére megnyerjük. S ebből kitünik, hogy a hivőket nem az ész, hanem a kedély készteti a vallás követésére; és a nem hivőket nem az ész, hanem az anyagiság és a gonoszlelkűség készteti a vallás tagadására.