LXVIII.

Minden okoskodásunknak az a vége, hogy engedünk az érzelemnek. De a képzelet hasonló is az érzelemhez, és különbözik is ettől (hasonló, mivel nem okoskodik, különbözik tőle, mivel nem valóság): úgy hogy aztán nehéz eligazodni. Sokan azt mondják: az én érzelmem csak képzelet, mások: az én képzeletem érzelem. Szabály kellene itt. Az ész ajánlkozik a szabály megalkotására; csakhogy az ész nagyon hajlékony, több értelműségre ad alkalmat. És így nincs semmi biztos szabályunk.

Mivel jobban meggyőznek bennünket azok az okok, melyekre önmagunk jöttünk rá, mint azok, melyeket másoktól hallunk: igyekezzünk mindenről magunk meggyőződni.