I.

Midőn gondolataimat le akarom írni, azok gyakran elfutnak előlem s cserben hagynak; de ez emlékeztet gyöngeségemre, melyet egy pillanatra már elfeledtem; a mi azután fölér elfeledett gondolataimmal; mert hiszen leginkább csak arra törekszem, hogy megtudjam, mily semmi vagyok.